Digitális oktatás és én

Azt gondolom, ami most van az nem digitális oktatás, hanem egy kísérlet arra, hogyan vészeljük át ezt a néhány hónapot az év végéig. Senkinek nem lehet illúziója arra, hogy országos szinten, egy ilyen volumenű dolgot, be lehet vezetni egységes rendszer kidolgozása nélkül, egyik napról a másikra, a tanárokra bízva.
Ennek tükrében kell ezt csinálni otthon, és ennek tükrében kell stresszelni rajta.
Minden konfliktust generáló cikkel ellentétben, én úgy látom a tanárok nagy része gyerekcentrikusan, és empatikusan áll a kialakult helyzethez, természetesen mindenki a saját mentalitásához és digitális tudásához mérten. Van aki kihívásnak veszi, és igyekszik minél többet kihozni a digitális vonalból, van aki kevésbé rajong az újdonságért, de helytáll, sőt fejlődik is.

Én azok közé a szülők közé tartozom, akik egyszer már megküzdöttek azzal a gondolattal, hogy az első és második osztályos gyerek könyvein a “KÍSÉRLETI tankönyv” kifejezés állt. Hosszú időbe telt feldolgoznom, hogy a gyerekem egy “kísérlet” részese, aminek sikeressége, vagy kudarca hosszú évek múlva fog eldőlni, visszafordíthatatlan eredményekkel.

Most sokkal könnyebb helyzetben vagyok, mert a mostani helyzetet átmeneti állapotnak tekintem, amin nagyrészt semmi nem múlik. (Itt kivételt tennék az érettségi előtt álló gyerekekkel, akiknek a helyzetük, azért sokkal bonyolultabb)

Szóval én igyekszem nem túl stresszelni ezt az időszakot.

1. Első és legfontosabb számomra, hogy maradjunk egészségesek!

2. Ez a helyzet se tanárnak, se gyereknek, se nekem, mint szülőnek nem könnyű, egymást hibáztatni, TILOS!

3. Építő kritikát, javaslatokat tenni SZABAD!

4. A lányom iskolája, továbbra sem az én iskolám! Annyit kell megcsinálni a gyerekenek, amennyit tud, ezzel reális visszajelzést kap a tanár is, hogy mit várhat el a gyerekektől.

5. A 4-es pontot meghazudtolva, igenis segítek a gyereknek kipuskázni a helyes választ, kizárólag azért, hogy lássa, milyen jó fej vagyok, és nem az ötösért!

6. Mindennap 7-kor kelünk és max 3-ig tanulhat! 3 után mozgás, szabadlevegő, közös program (film nézés, sütés, társas, kártya…) és végre szabadidő a szobájában, szigorúan csukott ajtónál, titkosan.

7. A lelkének ápolása sokkal fontosabb most, mint az ötös.

8. Időmenedzsment! Sajnos ez számomra is ördögtől való, de lehetőségnek veszem, hogy ketten együtt most megtanuljuk.

9. Nem baj, ha a tanár száraz anyagot küld emailben digitális tananyag gyanánt, a google, youtube, videók, filmek, feltöltött pp-ték, prezik, mások által megírt összefoglalók mindent tudnak!

10. A tanulás jelen helyzetben egyfajta időtöltés, ami keretet ad a napnak. Semmi több! ÉS PONT!

Anyák tartsunk össze!

0.óra 32. chat üzenet

– Basszus Ági! Bukásra áll a gyerekem vizuális kultúrából! Tudod a tanár számát?
– No para! Az enyém 2.6-ra. Egyébként nem tudom.
– Teljesen kivagyok ettől a tanártól! Na a gyerekektől is.
– ??
– Ezt a gyereket semmi nem érdekli, csak a telefon meg a számítógép. Ja, és a csajok!
– Nyugi! Csak kamasz. Tök rendben van ez így. Majd elmúlik. Beszélgess vele sokat!
– Áh, azt sem lehet. Alig várom, hogy kijöjjön a suliból, csacsogok neki egyfolytában, tőle pedig az összes kérdésemre a reakció: “Semmi nem volt. Semmi nem történt. Nincs semmi!“
– Milyen ismerős…
– Próbálok vele tanulni, de olyankor csak összeveszünk! Szerintem utál is. De minimum szégyel. Ott szoktam sírni, ahol nem lát senki.
– ??
– Csinálok vele közös programot. Elmegyünk ketten moziba, ő meg rám szól, hogy ne nevessek hangosan.
– 😁 Bocsi a nevetős szmájliért. Szerintem ez vicces! Nevess Te is! De, ha ez megnyugtat, most békültem ki a lányommal éjfélkor. Anyáknapi ajándékba kaptam egy kis puffogást. Hidd el, ez mindenkinél így van ebben a korban. Elmúlik. Addig meg kitartás! Anyasors!
– Áh, köszi! Jó hogy beszéltünk! ❤ Jó éjt!
– Jó éjt! ❤

Kamasszal mindennap ugyanolyan

Lassan 13 éves. Roham léptékben szalad az idő. Mikor megszületett vártam, hogy nőjön. Aztán vártam, hogy legalább egy icipicit hagyjon békén. Ne kövessen a wc-re is, ne törje rám az ajtót fürdés közben, ne kelljen műanyag állatfigurákkal játszanom, miközben még azt is ő mondja meg, mit ugathatok kutyaként, és lehetőleg az esti altatásnál aludjon el hamarabb, mint én. Vagy a legjobb, ha már nem is kellek az esti altatáshoz, mert elalszik egyedül. Már rég eljött ez az idő. Meg az is mikor egy héten többször csapja rám az ajtót, mint nem. Az is itt van már, hogy akkor beszélgethetek vele, mikor neki is kedve van hozzám. Eljött a nagy szemforgatások, vállrángatások és sóhajtozások ideje és ezzel együtt, leginkább a tanácstalanság és tehetetlenség jött el hozzám egy kiskamasz személyében.

Szakirodalom szerint iyenkor a türelem az elvárható viselkedés egy anyától. De próbált már meg valaki állni egy felrobbanni készülő bomba mellett és türelemmel nézni azt? Ilyen csak a könyvekben van. A valóságban az ember mindenféle szánalmas próbálkozással igyekszik megakadályozni a robbanást, vagy ha már ég a konyha, oltja azt. Nem! Nem a tűzoltókat hívja először, hanem, hisz abban, hogy ennek a kis tűznek az eloltásához egyedül is elég.

Ő pedig puffog, csapkod, utál. Én türelemmel vagyok, aztán elszakad a cérna nálam is, már én is kiabálok, Ő sír, én próbálom menteni a helyzetet. Megölelni. Elhúzódik, hiszen én is bántottam az előbb szavakkal. Belül érzem a tehetetlenséget és némán üvöltök, SEGÍTSÉG! Senki nem mondta, hogy ez ilyen piszok nehéz!

Sírva megy iskolába. Én haza jövök. Megírom ezt a posztot. Kutakodok a neten, mit kell ilyenkor tenni. Azt írják, türelem, empátia, megértés. Haza jön. Folytatódik minden tovább. Este mellé fekszem. Úgy mint rég. Mikor még együtt aludtunk el. Érzem, ahogy megnyugszik, hallom egyenletes szuszogasat, elalszik a karjaimban. Megnyugszom én is.

Reggel pedig kezdődik minden elölről.

Ne fotózz!

Ha kamasz gyereked van,
– veszel egy ruhát magadnak, lenyúlja,
– ha, kikészítesz neki egy farmert, és pont jó rá, de mégis valami fura rajta, akkor az a te gatyád,
– több rúzsa van, mint neked,
– beleiszik a kávédba,
– a koktélodba is,
– a legszebb hangsúllyal kérdezett kérdést is támadásnak veszi,
– mindent meg tud csinálni, de semmit nem csinál meg,
– diétázik… csokival,
– este 9-kor nyitogatja a hűtőt,
– Te már alszol a nappaliban este, ő még akkor kezd vihorászni a barátaival,
– már nem tervez nyári tábort,
– már nem tervez semmit, csak programokat neked,
– a mesekönyveket leszedeti a könyvespolcról, helyette szerelmes regények kerülnek fel,
– meg minden más, pl, üdítős kupak, mozijegy, filléres emlékek, meg használt zsebkendő,
– a szennyestartót nem ismeri,
– a számítógépet, és mindenféle modern kütyüt profin kezel, de a mosógép egy gombbal való beindítása meghaladja a képességeit,
– képes tanulás közben zenét hallgatni, csetelni és rajzolni a füzet szélére, de segíteni neked pont nem ér rá, mert tanul,
– ha megölel magától, nézd meg az elektronikus naplót,
– ha te öleled meg néha hagyja, ha visszaölel szintén nézd meg az e-naplót,
– tudod, hogy szeret, csak…
– nem érted meg őt,
– és ezerszer mondta már: Ne fotózz!