Sosem gondoltam volna, hogy a korral mindenkit utolérő látásromlás engem is utolér a korral.
40 körül voltam, mikor először mentem el szemészhez, és vártam, hogy megállapítsa, a látásom romlásának komoly oka van. Daganat, szürkehályog, zöldhályog… de csak annyit mondott, öregszem, és szemében szomorkás szánalommal megveregette a vállam.
Először még csak, nem volt elég hosszú a kezem, hogy elolvassam az apróbetűs részt. Aztán már a kevésbé apróbetűs sem ment.
Olyan is előfordult, hogy egy nap szépen kisminkeltem magam, majd a természetes fénynél a kocsi visszapillantó tükréből egy ukrán kurva nézett vissza rám, elcseszett egy ábrázattal.
Majd kezdett gyanús lenni, hogy minden szép tiszta a lakásban, sehol egy porszem, aztán mikor véletlenül rajtam maradt az olvasószemüvegem, rájöttem nem is tiszta annyira semmi, inkább megesz minket a kosz.
Igazából akkor tudatosult bennem, hogy mire majd tényleg öreg leszek, vak, süket és lelassul az észjárásom is, addigra pont megteremtődik körülöttem egy alternatív világ, ahol minden tökéletes, csendes, békés, és jól van úgy ahogy van! Vagy épp az ellenkezője történik majd, azaz gonosz öregasszony leszek, de azt a szerepet a családban, már lestoppolta a nővérem.
Visszatérve a látásromlásomhoz, tulajdonképpen szórakoztató egy helyzet. Főleg mikor ráülök a szemüvegre, vagy otthon hagyom. Mikor a mirelit pultnál, igyekszem minél közelebbről rácuppanni a hűtőajtóra, vagy a befőttes üvegek tartalmát a száraztészták sorából próbálom kitalálni. Mindezeket különböző technikákkal vegyítve pl hunyorgok, mint Trumpné alapjáraton, vagy takargatom hol az egyik, hol a másik szemem, bízva abban, hogy egy szem többet lát.
Na, de mikor már azt hittem, mindent megtapasztaltam az öregszeműségről, akkor megpróbáltam adni a lányomnak az egyik reggel egy kanál folyadékot.
Rutinosan kis üvegből kezdtem önteni a lét, mikor is láttam, hogy folyik az összevissza. Néztem is, mi a franc lehet az üveggel, hogy úgy folyik ki a földre az egész, mintha egyenesen oda akarnám folyatni, mikor megszólalt a lányom:
– Anya! Te tényleg nem látod, hogy fordítva tartod a kanalat?
