Beküldve:

Karantén kenyér

Mára már mindenki tud kenyeret sütni! Én is!
Ja, nem!

Néhány napja, a karantén nyomás hatására eldöntöttem, kenyeret sütök. A fészbuk tele otthon sült kenyérrel, kovászos, élesztős, barna, fehér, kifli, zsemle… Pofon egyszerű!

Jó! Mi az a kovász?
Liszt, víz, üvegbe, hűtőbe, másnap reggel leöntés, 12 óra, etetés,  6-7 nap, legaktívabb, melyik a legjobb időpont a sütéshez?…
Atyaég! Ehhez még nem vagyok eléggé régóta  karanténban.

Jöjjön az élesztő!
Ja, hogy az hiánycikk!
Ok. Itt eldugva találtam az alsó polcon száraz élesztőt. Az is jó lesz.

Hol a recept? Dagasztani!!!??? Naaaaa!!!!
Én gyors kenyeret akarok. Nincs nekem erre időm. Ja! De van!

Itt egy recept. Dagasztás nélkül. Ez szuper lesz!

Hopp! Van itt élesztő a pult alatt a boltban! Fél kilóóós?? No nem baj! Megveszem.

Liszt, só, élesztő, víz, összedobom, pihentetem reggelig.
Ez mégis mi? Nyúlik mint az istennyila!
Jó lesz az! – Mondja a nővérem!

Nincs is tálam. Hazudok. Tálam van, csak teteje nincs. Itt ez a fém valami, majd ezt teszem rá!
200 fok? Nekem a sütőre ilyen nincs írva. Akkor legyen ez a fokozat a 200.
Hajrá, 40 perc +10 perc pirosra, ropogósra

Sül, sül… 40 perc
Hú a fele még lapos…
Na még egy kicsit.
Ez nagyon sápadt.
Pirítsuk le.
10 perc, még mindig fehér.
20 perc, hát én most már kiveszem.

Insta fotó. Kis filter, hogy pirosabb legyen.

Gyere gyerek vágd fel!

Hát ezzel mi van? Olyan, mint a lapos gumi labda!
Rakjuk vissza a sütőbe!

Adj rá kakaót! – Mondja a nővérem.

Sül, sül… Sül, sül… 2 óra
Na most már dobj be mellé egy elősütött, csomagolt bagettet is mert éhen halok!

Ok, Drágám! Akkor nem kérsz, lapos, ragacsos, kemény héjú, házi kenyeret?
#pedighogyigyekeztem #hálátlancsalád #hosszúleszakarantén #mindéhenhalunk

Beküldve:

Digitális oktatás és én

Azt gondolom, ami most van az nem digitális oktatás, hanem egy kísérlet arra, hogyan vészeljük át ezt a néhány hónapot az év végéig. Senkinek nem lehet illúziója arra, hogy országos szinten, egy ilyen volumenű dolgot, be lehet vezetni egységes rendszer kidolgozása nélkül, egyik napról a másikra, a tanárokra bízva.
Ennek tükrében kell ezt csinálni otthon, és ennek tükrében kell stresszelni rajta.
Minden konfliktust generáló cikkel ellentétben, én úgy látom a tanárok nagy része gyerekcentrikusan, és empatikusan áll a kialakult helyzethez, természetesen mindenki a saját mentalitásához és digitális tudásához mérten. Van aki kihívásnak veszi, és igyekszik minél többet kihozni a digitális vonalból, van aki kevésbé rajong az újdonságért, de helytáll, sőt fejlődik is.

Én azok közé a szülők közé tartozom, akik egyszer már megküzdöttek azzal a gondolattal, hogy az első és második osztályos gyerek könyvein a “KÍSÉRLETI tankönyv” kifejezés állt. Hosszú időbe telt feldolgoznom, hogy a gyerekem egy “kísérlet” részese, aminek sikeressége, vagy kudarca hosszú évek múlva fog eldőlni, visszafordíthatatlan eredményekkel.

Most sokkal könnyebb helyzetben vagyok, mert a mostani helyzetet átmeneti állapotnak tekintem, amin nagyrészt semmi nem múlik. (Itt kivételt tennék az érettségi előtt álló gyerekekkel, akiknek a helyzetük, azért sokkal bonyolultabb)

Szóval én igyekszem nem túl stresszelni ezt az időszakot.

1. Első és legfontosabb számomra, hogy maradjunk egészségesek!

2. Ez a helyzet se tanárnak, se gyereknek, se nekem, mint szülőnek nem könnyű, egymást hibáztatni, TILOS!

3. Építő kritikát, javaslatokat tenni SZABAD!

4. A lányom iskolája, továbbra sem az én iskolám! Annyit kell megcsinálni a gyerekenek, amennyit tud, ezzel reális visszajelzést kap a tanár is, hogy mit várhat el a gyerekektől.

5. A 4-es pontot meghazudtolva, igenis segítek a gyereknek kipuskázni a helyes választ, kizárólag azért, hogy lássa, milyen jó fej vagyok, és nem az ötösért!

6. Mindennap 7-kor kelünk és max 3-ig tanulhat! 3 után mozgás, szabadlevegő, közös program (film nézés, sütés, társas, kártya…) és végre szabadidő a szobájában, szigorúan csukott ajtónál, titkosan.

7. A lelkének ápolása sokkal fontosabb most, mint az ötös.

8. Időmenedzsment! Sajnos ez számomra is ördögtől való, de lehetőségnek veszem, hogy ketten együtt most megtanuljuk.

9. Nem baj, ha a tanár száraz anyagot küld emailben digitális tananyag gyanánt, a google, youtube, videók, filmek, feltöltött pp-ték, prezik, mások által megírt összefoglalók mindent tudnak!

10. A tanulás jelen helyzetben egyfajta időtöltés, ami keretet ad a napnak. Semmi több! ÉS PONT!

Beküldve:

Anyaillat ❤️

Uncsi vásárlás. Szürke hétköznap. Bevásárlóközpontban tologatom a kocsit. Már harmadszorra kanyarodok vissza a zöldségpulthoz, mert képtelen vagyok összeszedni a gondolataim. Nyilván, erre való a bevásárlólista, amit rendre megírok, és pont úgy, rendre otthon is hagyok. Így aztán, lista nélkül mantrázom, ami eszembejut: vaj, krumpli, tej, kenyér, basszus hagyma sincs stb… Közben, már 10x körbejartam az üzletet, a bevásárlókocsimban pedig, meglepő módon, egy csomó olyan dolog van, amit tuti nem írtam fel, arra az otthon hagyott listára.

Na, még 1 kör, hátha eszembejut valami….
Megállok az illatszer osztályon.
Megakad a szemem egy flakonon. Lila alapon sárga felirat rikít rajta. KÉZ BALZSAM
Olyan ismerős design… de még be sem fejeztem a mondatot gondolatban, már a kezemben a flakon, és csavarom le a tetejét. Beleszagolok. Úristen!!! Ennek anyukám illata van!
Abban a pillanatban 30, de, az is lehet, hogy 40 évet visszaugrok az időben. Kiszakadok az uncsi szürke hétköznapból, közben pedig keserédes érzésektől szorongatva szagolom a balzsamot. Hosszú percek telnek el… Mint valami drog, magába szippant és nem ereszt.
Alig várom, hogy kifizessem a pénztárnál és legálisan is a tulajdonom legyen. Még a kocsihoz sem érek, már kenem is kezemre.
Retro balzsam illatú kezemmel, kicsit saját anyukámmá válok ott a parkolóban.
Azon kezdek el gondolkozni, vajon az én lányomnak lesz-e az emlékeimben, olyan illat, amiről majd én jutok eszébe?
Úgy hiszem, ma már nincsenek 20 évre bebetonozott illatok. Megvesszük, megunjuk, veszünk másikat, más fajtát… Talán az éget palacsinta szag az egyetlen, ami változatlan intenzitással végigkísér engem az anyaságon.

Mikor hazaérek, első dolgom megmutatni a páromnak, mit találtam..
– Nézd, ennek anyukám illata van! – ujjongok, és már dugom is az orra alá a kezem.
Megszagolja, rám néz és mosolyogva válaszol.
– Ühüm! Ismerem. Az én anyámnak is ilyen szaga volt.

Beküldve:

Anyák tartsunk össze!

0.óra 32. chat üzenet

– Basszus Ági! Bukásra áll a gyerekem vizuális kultúrából! Tudod a tanár számát?
– No para! Az enyém 2.6-ra. Egyébként nem tudom.
– Teljesen kivagyok ettől a tanártól! Na a gyerekektől is.
– ??
– Ezt a gyereket semmi nem érdekli, csak a telefon meg a számítógép. Ja, és a csajok!
– Nyugi! Csak kamasz. Tök rendben van ez így. Majd elmúlik. Beszélgess vele sokat!
– Áh, azt sem lehet. Alig várom, hogy kijöjjön a suliból, csacsogok neki egyfolytában, tőle pedig az összes kérdésemre a reakció: “Semmi nem volt. Semmi nem történt. Nincs semmi!“
– Milyen ismerős…
– Próbálok vele tanulni, de olyankor csak összeveszünk! Szerintem utál is. De minimum szégyel. Ott szoktam sírni, ahol nem lát senki.
– ??
– Csinálok vele közös programot. Elmegyünk ketten moziba, ő meg rám szól, hogy ne nevessek hangosan.
– 😁 Bocsi a nevetős szmájliért. Szerintem ez vicces! Nevess Te is! De, ha ez megnyugtat, most békültem ki a lányommal éjfélkor. Anyáknapi ajándékba kaptam egy kis puffogást. Hidd el, ez mindenkinél így van ebben a korban. Elmúlik. Addig meg kitartás! Anyasors!
– Áh, köszi! Jó hogy beszéltünk! ❤ Jó éjt!
– Jó éjt! ❤

Beküldve:

Fogyókúra

Az én mindig sportos lányom, már 9 évesen kitalálta, a szintén sportos osztálytársnőivel, hogy fogyókúrába kezdenek.
Ezt papírra is vetették.

Délutáni edzésük után büszkén mutatták meg a tervüket, majd elmentünk fagyizni. Mert az elhatározás ugyan sziklaszilárd volt – mármint, hogy fogyózni fognak – csak még nem ma kezdik. Ez a nap még az edzés utáni fagyinap, és a fagyi utáni vacsora napja.

Majd vacsi után kiment a kertbe tornázni, megjegyezve, hogy a diéta ugyan nem, de a torna már ma kezdődik.

Aztán másnap reggel a betervezett alma répa helyett inkább megevett egy kakaóscsigát, délben rendesen megebédelt, az RG versenyről hazafelé megálltunk egy cukiban,
itthon bevágott néhány szelet sárgadinnyét, a szomszédban pedig egy fél csomag chips-et. Vacsorára virslit kért, és megkérdezte, nincs-e kedvem palacsintát sütni?

– Most akkor nincs fogyókúra?
– Miért kövér vagyok?
– Jaj dehogy! Inkább vékony. Pont mondani akartam, eszedbe ne jusson 9 évesen fogyókúrázni!
– Jó! Akkor a fogyókúra holnap kezdődik.

Beküldve:

Kamasszal mindennap ugyanolyan

Lassan 13 éves. Roham léptékben szalad az idő. Mikor megszületett vártam, hogy nőjön. Aztán vártam, hogy legalább egy icipicit hagyjon békén. Ne kövessen a wc-re is, ne törje rám az ajtót fürdés közben, ne kelljen műanyag állatfigurákkal játszanom, miközben még azt is ő mondja meg, mit ugathatok kutyaként, és lehetőleg az esti altatásnál aludjon el hamarabb, mint én. Vagy a legjobb, ha már nem is kellek az esti altatáshoz, mert elalszik egyedül. Már rég eljött ez az idő. Meg az is mikor egy héten többször csapja rám az ajtót, mint nem. Az is itt van már, hogy akkor beszélgethetek vele, mikor neki is kedve van hozzám. Eljött a nagy szemforgatások, vállrángatások és sóhajtozások ideje és ezzel együtt, leginkább a tanácstalanság és tehetetlenség jött el hozzám egy kiskamasz személyében.

Szakirodalom szerint iyenkor a türelem az elvárható viselkedés egy anyától. De próbált már meg valaki állni egy felrobbanni készülő bomba mellett és türelemmel nézni azt? Ilyen csak a könyvekben van. A valóságban az ember mindenféle szánalmas próbálkozással igyekszik megakadályozni a robbanást, vagy ha már ég a konyha, oltja azt. Nem! Nem a tűzoltókat hívja először, hanem, hisz abban, hogy ennek a kis tűznek az eloltásához egyedül is elég.

Ő pedig puffog, csapkod, utál. Én türelemmel vagyok, aztán elszakad a cérna nálam is, már én is kiabálok, Ő sír, én próbálom menteni a helyzetet. Megölelni. Elhúzódik, hiszen én is bántottam az előbb szavakkal. Belül érzem a tehetetlenséget és némán üvöltök, SEGÍTSÉG! Senki nem mondta, hogy ez ilyen piszok nehéz!

Sírva megy iskolába. Én haza jövök. Megírom ezt a posztot. Kutakodok a neten, mit kell ilyenkor tenni. Azt írják, türelem, empátia, megértés. Haza jön. Folytatódik minden tovább. Este mellé fekszem. Úgy mint rég. Mikor még együtt aludtunk el. Érzem, ahogy megnyugszik, hallom egyenletes szuszogasat, elalszik a karjaimban. Megnyugszom én is.

Reggel pedig kezdődik minden elölről.