Beküldve:

Anyák tartsunk össze!

0.óra 32. chat üzenet

– Basszus Ági! Bukásra áll a gyerekem vizuális kultúrából! Tudod a tanár számát?
– No para! Az enyém 2.6-ra. Egyébként nem tudom.
– Teljesen kivagyok ettől a tanártól! Na a gyerekektől is.
– ??
– Ezt a gyereket semmi nem érdekli, csak a telefon meg a számítógép. Ja, és a csajok!
– Nyugi! Csak kamasz. Tök rendben van ez így. Majd elmúlik. Beszélgess vele sokat!
– Áh, azt sem lehet. Alig várom, hogy kijöjjön a suliból, csacsogok neki egyfolytában, tőle pedig az összes kérdésemre a reakció: “Semmi nem volt. Semmi nem történt. Nincs semmi!“
– Milyen ismerős…
– Próbálok vele tanulni, de olyankor csak összeveszünk! Szerintem utál is. De minimum szégyel. Ott szoktam sírni, ahol nem lát senki.
– ??
– Csinálok vele közös programot. Elmegyünk ketten moziba, ő meg rám szól, hogy ne nevessek hangosan.
– 😁 Bocsi a nevetős szmájliért. Szerintem ez vicces! Nevess Te is! De, ha ez megnyugtat, most békültem ki a lányommal éjfélkor. Anyáknapi ajándékba kaptam egy kis puffogást. Hidd el, ez mindenkinél így van ebben a korban. Elmúlik. Addig meg kitartás! Anyasors!
– Áh, köszi! Jó hogy beszéltünk! ❤ Jó éjt!
– Jó éjt! ❤

Beküldve:

Kire hasonlít a gyerek?

Mikor a lányommal terhes voltam és még csak álmodoztam arról, hogy fog kinézni, igyekeztem egy két dolgot előre tisztázni azzal a valakivel (nevezzük most jóistennek), aki felelőse lehet annak, mit öröklünk szüleinktől.

Szépen elosztottam külsőleg-belsőleg a gyerekőcöt. Kértem a mindenhatót, legyen olyan okos ez a gyerek, mint az anyja, kedves és simulékony, cserébe a külsejét örökölheti az apjától. Leginkább a kreol bőrére, a szép egyenes orrára és a pici fülére gondoltam, de semmiképp nem kérnénk a lábujjait.

Nahát, mikor megszületett az én tündérhercegnőm külsőre valóban tiszta apja volt, csak a bőre színét, az orrát és a füle méretét nem örökölte tőle, viszont a lábujjait igen. Azonkívül, tőle örökölte még az önfejűségét, makacsságát, egyenességét és kegyetlen őszinteségét is. Mondjuk lány, úgyhogy elvitathatatlan hasonlóságok is megtalálhatók kettőnk közt, de ez inkább csak, a nemi azonosságainkból adódik.

Ahogy teltek az évek, tisztába került a lányom, mit kitől örökölt. Hallja tőlem számtalanszor, “Ne legyél olyan, mint az apád!” és azt is, hogy, “Szép nagy fülei az intelligens, okos embereknek vannak.” meg hogy imádom az orrát, mert az, olyan helyes kis vidéki, mint az enyém.

Néhány napja egy fogalmazást kellett írni anyáról, ami a belső mellett a külsőre is kitért.
“Anya, átlagos magasságú, átlagos testlakatú. Ovális arca, zöld szeme és aranyos duda orra van. Haja szőkésbarna, füle egy kicsit eláll. Fehér a bőre.”

Azt hiszem, mindent ért…

Beküldve:

Kamasszal mindennap ugyanolyan

Lassan 13 éves. Roham léptékben szalad az idő. Mikor megszületett vártam, hogy nőjön. Aztán vártam, hogy legalább egy icipicit hagyjon békén. Ne kövessen a wc-re is, ne törje rám az ajtót fürdés közben, ne kelljen műanyag állatfigurákkal játszanom, miközben még azt is ő mondja meg, mit ugathatok kutyaként, és lehetőleg az esti altatásnál aludjon el hamarabb, mint én. Vagy a legjobb, ha már nem is kellek az esti altatáshoz, mert elalszik egyedül. Már rég eljött ez az idő. Meg az is mikor egy héten többször csapja rám az ajtót, mint nem. Az is itt van már, hogy akkor beszélgethetek vele, mikor neki is kedve van hozzám. Eljött a nagy szemforgatások, vállrángatások és sóhajtozások ideje és ezzel együtt, leginkább a tanácstalanság és tehetetlenség jött el hozzám egy kiskamasz személyében.

Szakirodalom szerint iyenkor a türelem az elvárható viselkedés egy anyától. De próbált már meg valaki állni egy felrobbanni készülő bomba mellett és türelemmel nézni azt? Ilyen csak a könyvekben van. A valóságban az ember mindenféle szánalmas próbálkozással igyekszik megakadályozni a robbanást, vagy ha már ég a konyha, oltja azt. Nem! Nem a tűzoltókat hívja először, hanem, hisz abban, hogy ennek a kis tűznek az eloltásához egyedül is elég.

Ő pedig puffog, csapkod, utál. Én türelemmel vagyok, aztán elszakad a cérna nálam is, már én is kiabálok, Ő sír, én próbálom menteni a helyzetet. Megölelni. Elhúzódik, hiszen én is bántottam az előbb szavakkal. Belül érzem a tehetetlenséget és némán üvöltök, SEGÍTSÉG! Senki nem mondta, hogy ez ilyen piszok nehéz!

Sírva megy iskolába. Én haza jövök. Megírom ezt a posztot. Kutakodok a neten, mit kell ilyenkor tenni. Azt írják, türelem, empátia, megértés. Haza jön. Folytatódik minden tovább. Este mellé fekszem. Úgy mint rég. Mikor még együtt aludtunk el. Érzem, ahogy megnyugszik, hallom egyenletes szuszogasat, elalszik a karjaimban. Megnyugszom én is.

Reggel pedig kezdődik minden elölről.