– Ez itt mi a pulton?
– Rendet csináltam, lefertőtlenítettem, és odaraktam azt a virágot.
– És hol van az az ötvenkét darab közüzemi számla, amit itt gyűjtök.
– Odaraktam a polcodra.
– De miért? Annak itt a helye.
– Dehogy van itt! Ronda, mint az istennyila! Nézegetem itt évek óta a szoba közepén.
– Jaj, hagyál már! Jó az ott!
– Most tényleg visszateszed? Hozzá ne nyúlj a virágomhoz!
– Kit érdekel a virágod! Igen! Visszateszem!
– Basszus! Tedd el innen, mert agyvérzést kapok!
– Nem érted meg, hogy ennek itt a helye? Különben sincs hova tennem.
– Dehogynem! Ott az a szekrény. Rakd be oda, az egyik fiókba! Ja! Hogy azok is tele vannak a Te cuccaiddal? Csak, ez az egy alsó az enyém! Az kellene mi? Tessék itt van! Kidobálok mindent ide a földre. Ez kell? Erre vágysz már évek óta? Hogy megkaparintsd végre? Minden reggel úgy kelsz fel, hogy azon töröd a fejed, mit találj ki, hogy a negyedik fiók is a tiéd legyen! Nem elég neked három? Az enyém is kell? Nesze! Itt van! Tiéd lehet! Majd én elrakom a sz@raimat máshová! Vigyázz ne lépj rájuk! Igen tele a szoba a kacatjaimmal. És? Basszus ez még el is tört! Látod, ez is miattad van! Itt van a rohadmány fiókod! Látod? Ide belevágom az összes nyamvadt számlát is!
– Jól van kicsim! Szuper! Most lemegyek a garázsba kicsit molyolni. Majd jövök! Addig elpakolod a nappali közepéről ezt a sok sz@rt ami ide dobáltál?
– Persze Kicsim! Elpakolok! Te meg, menj csak a garázsba!! Az is a Tiéd!
#maradjotthon #tizenkettediknap #kiélegyenafiók #ezekanagyproblémák
