Anyaillat ❤️

Uncsi vásárlás. Szürke hétköznap. Bevásárlóközpontban tologatom a kocsit. Már harmadszorra kanyarodok vissza a zöldségpulthoz, mert képtelen vagyok összeszedni a gondolataim. Nyilván, erre való a bevásárlólista, amit rendre megírok, és pont úgy, rendre otthon is hagyok. Így aztán, lista nélkül mantrázom, ami eszembejut: vaj, krumpli, tej, kenyér, basszus hagyma sincs stb… Közben, már 10x körbejartam az üzletet, a bevásárlókocsimban pedig, meglepő módon, egy csomó olyan dolog van, amit tuti nem írtam fel, arra az otthon hagyott listára.

Na, még 1 kör, hátha eszembejut valami….
Megállok az illatszer osztályon.
Megakad a szemem egy flakonon. Lila alapon sárga felirat rikít rajta. KÉZ BALZSAM
Olyan ismerős design… de még be sem fejeztem a mondatot gondolatban, már a kezemben a flakon, és csavarom le a tetejét. Beleszagolok. Úristen!!! Ennek anyukám illata van!
Abban a pillanatban 30, de, az is lehet, hogy 40 évet visszaugrok az időben. Kiszakadok az uncsi szürke hétköznapból, közben pedig keserédes érzésektől szorongatva szagolom a balzsamot. Hosszú percek telnek el… Mint valami drog, magába szippant és nem ereszt.
Alig várom, hogy kifizessem a pénztárnál és legálisan is a tulajdonom legyen. Még a kocsihoz sem érek, már kenem is kezemre.
Retro balzsam illatú kezemmel, kicsit saját anyukámmá válok ott a parkolóban.
Azon kezdek el gondolkozni, vajon az én lányomnak lesz-e az emlékeimben, olyan illat, amiről majd én jutok eszébe?
Úgy hiszem, ma már nincsenek 20 évre bebetonozott illatok. Megvesszük, megunjuk, veszünk másikat, más fajtát… Talán az éget palacsinta szag az egyetlen, ami változatlan intenzitással végigkísér engem az anyaságon.

Mikor hazaérek, első dolgom megmutatni a páromnak, mit találtam..
– Nézd, ennek anyukám illata van! – ujjongok, és már dugom is az orra alá a kezem.
Megszagolja, rám néz és mosolyogva válaszol.
– Ühüm! Ismerem. Az én anyámnak is ilyen szaga volt.