Az én mindig sportos lányom, már 9 évesen kitalálta, a szintén sportos osztálytársnőivel, hogy fogyókúrába kezdenek.
Ezt papírra is vetették.
Délutáni edzésük után büszkén mutatták meg a tervüket, majd elmentünk fagyizni. Mert az elhatározás ugyan sziklaszilárd volt – mármint, hogy fogyózni fognak – csak még nem ma kezdik. Ez a nap még az edzés utáni fagyinap, és a fagyi utáni vacsora napja.
Majd vacsi után kiment a kertbe tornázni, megjegyezve, hogy a diéta ugyan nem, de a torna már ma kezdődik.
Aztán másnap reggel a betervezett alma répa helyett inkább megevett egy kakaóscsigát, délben rendesen megebédelt, az RG versenyről hazafelé megálltunk egy cukiban,
itthon bevágott néhány szelet sárgadinnyét, a szomszédban pedig egy fél csomag chips-et. Vacsorára virslit kért, és megkérdezte, nincs-e kedvem palacsintát sütni?
– Most akkor nincs fogyókúra?
– Miért kövér vagyok?
– Jaj dehogy! Inkább vékony. Pont mondani akartam, eszedbe ne jusson 9 évesen fogyókúrázni!
– Jó! Akkor a fogyókúra holnap kezdődik.