Süss fel nap!

Reggel 7-kor, mikor kidugtam az orrom az ajtón, megcsapott a hűs levegő. Hát igen! Visszavonhatatlanul megérkezett az ősz, konstatáltam és dideregve beültem az autóba, aminek párás üvegeire végeláthatatlan mennyiségű szivecskéket és Anya feliratokat pingált a lányom. Akármilyen kedves gesztus is volt ez tőle, sajnos a szívecskés látvány csak a szívem melengette, a lábam nem annyira.

Aztán úgy dél körül, ismét autóba kellett üljek.
Akkor már, hétágra sütött a nap, jól előmelegítve az autó belsejét. A Nap felé emeltem az arcom és percekig élveztem ahogy az őszi napsugarak simogatták a bőröm. Ilyen ez a kora ősz. Reggel még dideregsz, délután meg élvezed az őszi napsütést. Ilyenkor az emberek egyrésze már zárt cipőben, pulóverben, vagy egy kis kabátkában rohangál, a másik része meg nem képes lerakni a szandit és a spagetti pántos pólót. Tudom, nem mindig szerencsés, hogy én a második csoportba tartozom, de, ma kifejezetten jól jött ez az agyi defektem, mikor az elillanó kellemes meleg érzést felváltotta, a pesti dugóba araszolgató, “Mindjárt megdöglök a melegtől!” érzés.

Az ügy megoldása érdekében, kicsit játszadoztam az ablakokkal. Ahol lehetett, igyekeztem lehúzni az összeset, egy kis hűs szellőért könyörögve. Az autópályán meg, nagyon gyorsan igyekeztem felhúzni mind, mert, nem volt túl kellemes úgy vezetni százhússzal, hogy közben egy tornádóban kellett kapkodni, a kocsiban repkedő hivatos irataim után. Felhúzott ablak mellett viszont, a pokol tüzén vígan fődögélő szőke némbernek éreztem magam.

Nyáron sem volt ilyen rohadt melegem gondoltam, majd döntöttem! Klímázok, és vártam a megkönnyebbülést jelentő hideget. Kint 21,5 fok, bent meg…. 28??? Bassza meg! Reggel rajta hagytam a fűtést!