Mássz át a kapun! De videózd le!

13.20. Pont kényelmesen beérek még a suliba a 6. óra végére a gyerekért.
Cipő, táska felkap, kocsikulcs megvan, de hol a lakáskulcs? Ja, azt a kocsiban hagytam. A kocsi meg kint áll a kapu előtt. Na nem baj! Csak nem zárta be a kaput a párom, mikor elment? Ja, de!

Pánik.
Bent ragadtam a házban. Mi legyen?
Telefon. Köszönés helyett egy kis kultúra: Basszamegmiértzártadbeakaput? Utána jön a mentő kérdés – Hol vagy?
– Tökölön.
– Remek! Tököl-Érd 1 óra. Nekem van 15 percem megoldani a problémát. Ötlet?
– Mássz át a kapun! De videózd le!

2 m magas vaskapu beton kerítéssel. Nem kihívás pókembernek.

Felrángattam a fém létrát a mélygarázsból, át a lakáson, ki a teraszra, onnan a kapuhoz, majd felmértem a terepet.
Belül a kapun van keresztben egy vasrúd, ha arra felmászok, átemelem a létrát, leteszem azt a kapun kívülre, akkor simán csak le kell másznom rajta a kapu tetejéről.

Király vagyok!

Felmásztam a kapura, emeltem a létrát, mikor eszembe jutott, a kocsikulcsot a táskámban hagytam a teraszon. Létra vissza. Lemásztam. Kocsikulcs be a zsebembe.
Újra felmásztam, emelem a létrát, mikor a kocsikulcs kiesik a zsebemből. Létra vissza. Lemásztam. Kocsikulcs fel, zsebbe rak, cipzár be.
Ismét felmásztam a kapura, egyik kezemmel veszettül kapaszkodtam, másik kezemmel mint Toldi Miklós, mikor megkérdezik tőle: “Melyik út megyen itt Budára?” tartottam a létrát egyenesen Buda felé, majd átemeltem, és a kocsitól 5 centire levágtam a földre.
Közben néhány elhaladó autós gyanúsan méregetett, de én határozottan másztam tovább. Nem volt mitől tartanom. Szerintem tisztán látszott rajtam, hogy nem tolvaj vagyok, hanem idióta.

Néhány karcolással, és kurvanénikéjével megúsztam. Kulcsot megkaparintottam. Gyerekért beértem. Végülis minden jórafordult mint a mesében, de azért visszapörgetve az eseményeket, lehet egyszerűbb lett volna megkérdezni a szomszédot, hogy ha átadom neki a kocsikulcsot a kerítésen, kiveszi a lakáskulcsom, és kinyitja nekem a kaput?