Hangszerboltba kellett ma mennem ajándékutalványért, de ha már oda tartottam, eszembe jutott veszek a lányomnak egy húrt a gitárjára, mert az egyik elszakadt.
Na de, azt hogy kell kérni?
Gyors telefonos segítséget kértem a fiamtól.
– Te hallod! Vennék a húgod gitárjára húrt. Hogy kell azt venni?
– Kérj klasszikus gitárra nylon húrt… – idáig értettem amit mond, a többi infó csak úgy félig- meddig jutott el a szürkeállományomig, de gondoltam boldogulok ennyivel is.
– Kérnék nylon húrt, klasszikus gitárra… Ha jól emlékszem mondtak még valami “D“-t is, jelentsen ez bármit is…
– Igen. Van olyan hogy d-húr, de egyesével nem árulunk húrt, csak szettben.
– Tényleg? Nekünk csak egy szakadt el. Na jó! Újabb telefonos segítség kell.
– Te figyelj! Csak szettben van húr.
– Persze! Szettet vegyél. Nem is egy húrt…!!?? Ezt hogy találtad ki?
– Hát jó! De van itt egy csomó féle szett. Melyiket?
Mondja a nevét. Nyugtázom. Még néhány mondatot csacsogunk. Majd leteszem.
– Szóval akkor kérek egy szett nylon húrt klasszikus gitárra.
– Melyiket?
– A Dáridót!
– A D’addario-t? – kérdez vissza az eladó, és próbál diszkréten mosolyogni, ahogy azt az eladó iskolában tanították neki, majd hátat fordít, és a pukkadozó röhögéstől alig bírja a polcról a nájlon Dáridót levenni nekem.