Fantasztikus érzés volt egy teljes éjszakán át, ismeretlen, de brutál gazdag nagybácsi egyetlen örökösének lenni. Izgatottsággal töltött el a gondolat, hogy elképesztő lehetőség kapujában állok, kezemben egy Belgiumból érkezett ajánlott szelvénnyel, melyet a postás dobott be délelőtt, míg én az igát húztam.
Mivel semmilyen kötődésem sincs Belgiumhoz, kézenfekvő volt a gondolat, hogy ez a valami, csak egy hivatalos irat lehet, amiben értesítenek, egy Belga csokigyáros rám hagyta összes vagyonát.
Holnap átveszem a levelem, csomagom, nagyalakúm, bármim, amit a postás nem ikszelt be, és elkezdthetem végre élni a mindig is áhított aranyéletem.
Holnap végre fény derül arra, amit mindig is éreztem a sejtjeim legmélyén, hogy én valamiféle bárónőcske vagyok, arisztokrata felmenőkkel, még ha balkézről is esett meg az eset, amit eddig titkoltak előttem.
Aznap este aludni is úgy mentem… mit mentem? Vonultam! Itt-ott kissé megnyúlt pizsikémben, dívaként léptem be a hálóba, hogy másnap már dúsgazdag örökösnőként jöjjek ki onnan.
Aztán elmentem a postára, és átvettem egy, még májusban Kínából rendelt cosplay parókát a lányomnak.
Így esett, hogy nem lett belőlem milliomosnő!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: